Rég volt már szeptember elseje, bőven túl vagyunk már az első hónapon. Kisebb-nagyobb sikerekkel visszaszoktunk az iskolai élet rendjébe, biztos vagyok benne már a korán kelés sem rémiszt meg annyira, sőt, kacagva és dalolászva nyomjátok ki reggelente az ébresztőt.

Na de viccet félretéve, már mind tapasztalhattuk saját bőrünkön is, hogy elkezdődött az iskola. Sorra jönnek a dolgozatok és beadandók. Az első hónap a legnehezebb, mondják. Gondolom részleteznem sem kell. De gondoljunk csak bele, a legtöbben már egy ismerős közegbe érkezünk vissza, ahol, ha nincs kajád, kérhetsz a barátaidtól, ha a házid nincs kész, sebaj, mert egy valakinek mindig kész van és csoportosan másolhatjátok róla a szünetekben, sőt, a macska kaparását is ki tudjátok olvasni már, olyan sokszor tartottátok a füzetét kezetekben. (A kedves tanárokat megkérem az utóbbi mondatot ne is vegyék figyelembe!) Remélem az új diákok is viszonylag könnyen túlélték a mindenkit próbára tevő szeptembert. Csak viccelek. Nem olyan szörnyű, mint ahogy azt beállítom.

Na, de ilyen unalmas és hosszú bevezető után, miről szóljon ez a cikk? Pontosan, az Angyalavatóról. Az Angyalavató az egyik legimpozánsabb eseménye egy tanévnek. A legtöbben rettegve várják, mások repdesnek az örömtől, ha meghalják ezt a szót, de abban egyetérthetünk mind, hogy várva-várt eseményről van szó.

Számomra az idei nem akármilyen volt, mivel én is tagja vagyok a szervező évfolyamnak. Más tizedikes osztályokról nem tudok nyilatkozni, de a 10. B-ben a készülődés is hangulatos volt. Igen sokat vitáztunk, hogy milyen legyen, hogy lenne jó méltó avatót tartani az angyalkáknak, de én úgy gondolom minden osztály kihozta magából a legtöbbet, hogy az a nap jó legyen. Tanári szemmel nézve nagyon sok időt, tanórát kellett beáldozni, hogy ez megvalósulhasson. Aggodalmas ez nem csak nekünk, de a tanárainknak is; érzik-e a diákok az Angyalavató súlyát, mennyire éri meg beleölni időt és energiát, ha nem is biztos, hogy értékelni fogják. Szerencsére ilyen gond nem merült fel, jó volt látni, hogy az új diákok élvezik a délutánt és nem görcsölnek rajta. Na meg mi is nagyon jól éreztük magunkat. Említeném még, nem tudom emlékeztek-e, de idén felélesztettünk egy régi hagyományt, a Vándorangyalt. Hálásan köszönjük Feketéné Éva néninek, hogy elkészítette nekünk ezeket. Gyönyörűek lettek, remélem még évtizedek múlva is büszkélkedhetnek velük az osztályok.

Ha már vándorangyal: idén a 9. A. osztály nyerte el az arany színű Angyalkát, az ezüst pedig az 5. osztályosok trófeája lett. Elsősorban elmondanám, hogy nagyon ügyesek voltak az osztályok. Fenomenális produkciókat láthattunk az avatandóktól, minden osztály kitett magáért. Voltak, akik rappeltek, láthattunk két osztálytáncot is, megható dalolászást, és a végén egy határozott, rendészekhez méltó bemutatkozást is. Mint ahogyan azt már sejthetitek, Borzi Lajos bácsi egész nap futkározott, hogy megörökítse ezt a napot, YouTube-on láthatjátok majd a bemutatkozásokat és a játékok menetét is. Különféle csapatmunkát igénylő feladatokat próbáltunk kitalálni, hogy jobban összekovácsoljuk az osztályokat, ami úgy hiszem sikerült is.

De azért a biztonság kedvéért megkérdeztem egy pár 9.-es diákot:

Nagyon vártam az angyalavatót. Kicsit bátortalannak éreztem magam az előadásunk előtt, de a barátaim bíztatására a végére magabiztossá váltam. A kép újra alkotós feladat tetszett a legjobban, mert abban az osztály nagyrésze részt vett, jót szórakoztunk közben. Szerintem jól összehozta az osztályt, mert a táncunkat elég sokszor elkellett gyakorolni és mindig vidáman teltek próbák. Az osztályunk jól együtt tudott működni még, ha a végére el is fáradtunk. Nagyon jól megvolt szervezve, izgalmas feladatokkal nézhettünk szembe a nap folyamán.

Én személy szerint nagyon vártam és jól éreztem magam, úgy gondolom, hogy azok az osztálytársaim, akik részt tudtak venni, ők is élvezték. Jól tudtunk együtt működni, mert elég nyitottak voltunk minden ötletre. Kedvenc feladatom a “sörpong” volt, meg a bibliai mutogatós játék.

Kapcsolódó: facebook-galéria az iskola hivatalos fb-oldalán

Sokan említették, hogy a hangulat jó volt az osztályok között, és bár a többség nagyon félt tőle, minden percét élvezte. Ennek nagyon örülök, ez volt a célunk. Ha választanom kellene, nekem is a bibliai élőképes feladat lenne a kedvencem. Köszönöm szépen Fehér Bettinának és Kozák Annának a 9.b-ből, és Hüse Julianna tanárnőnek, hogy időt szakítottak a cikkekel kapcsolatos kérdéseimre. Bár a tavalyi Angyalavatót álmainkban se tudtuk volna felülmúlni, igyekeztünk egy felejthetetlen élményt adni nektek. Ezúton is szeretnék elnézést kérni, ha kissé szervezetlen volt a program, először csináltunk, mi diákok ilyet. A fogadalmat letettétek, lélekben is, nem csak hivatalosan a Mezőtúri Református Kollégium felavatott diákjai vagytok! Isten hozott benneteket megint!