Örök kérdés: hogyan öltözzek? Jellemzően a munkahelyeken várják el, sőt szabják meg, hogy hogyan öltözködjünk, de ez igazából az egész életünkre vonatkozik. Hiszen gondoljunk bele: nem mindegy, hogy hogyan jelenünk meg, hiszen ettől függően tudnak bennünket komolyan venni, avagy sem. Nos, igen, az iskola is egy olyan hely, ahol érvényben van egyfajta dress code, ennek járunk most utána!

Először is nézzük, milyen dress code-formulák vannak érvényben a világban (bizony, több fajta létezik, ami behatárol bennünket).

Casual: hétköznapi viselet, akár farmer/póló kombinációval. Jellemző a nem kirívó, de azért laza viselet – minden, ami kényelmes és divatos.

Smart casual: itt már több a megkötés – például a farmer kizárt, helyette valamilyen vászonnadrág az elvárt egy kötött pulóverrel, vagy esetleg egy inggel.

Business standard: ez a klasszikus elegáns öltözet. Öltönynadrág, ing, nyakkendő, hölgyeknek szigorúan térdig, vagy lentebb érő szoknya, blúz, amelynek nincs erős dekoltázsa. A feketén túl a sötétkék és a sötétszürke engedélyezett még. (iskolai ünnepségeken ez az elvárt, kiegészítve az iskolai mellény viselésével, illetve a nyakkendővel, hölgyeknél sállal)

Semi-formal: ez a koktélruha, ami az egyszerű feketétől elkezdve a hivalkodóbb színű ruhákig mindent magában foglal. Úriembereknek is szabadabb a mozgástér, de túlzásokba ne essünk!

Black tie: úriembereknek fekete csokornyakkendő és a hozzá illő öltöny dukál, hölgyeknél ilyen megkötés nincs, egy elegánsabb semi-formal ruha is jöhet!

White tie: ez a csúcs! Férfiaknál kötelező a frakk, hölgyek számára a nagyestélyi.

Most, hogy tudjuk, mire is számíthatunk egy-egy megnevezésnél, még néhány dolgot tudnunk kell:

Először is: ünneplő ruhához nem veszünk fel sportcipőt! Akármennyire gondoljuk azt, hogy laza, inkább hat igénytelennek. 16-17 éves kora körül az embernél általában megáll a lábnövekedés, így ekkor már nyugodtan beruházhatunk egy komolyabb elegáns cipőbe. Természetesen megkérik az árát (15ezer forinttól határ a csillagos ég), de nem is fog szétmenni egyhamar!

Második: férfiak, fekete cipőhöz nehogy fehér, vagy világosszürke zoknit vegyünk! Nincs annál rivalkodóbb látvány, mint amikor villog valakinek a bokája!

Harmadik: a nyakkendőt nem görcsre kötjük, hanem van ennek egy megkötési módja. Illetve van több is, ezekből egy egyszerűbbet és egy bonyolultabbat teszek ide be:

Windsor
Eldredge

A Windsor a leginkább ismert, nem bonyolult és nagyon mutatós. Az Eldredge már kicsit időigényesebb és leginkább az egyszínű nyakkendők használhatóak hozzá, azokkal mutat igazán.

Ha megvan a nyakkendő és hozzá a fehér ing is, akkor ne feledjük el begombolni a felső gombot is. Ha szorít, akkor legközelebb igyekezzünk egy számmal nagyobbat venni. Mivel ahány gyártó, annyi méret, mindig próbáljunk egyet, ha lehet. 

Felül készen is vagyunk, már nadrágunk is van (ehhez a kombinációhoz természetesen élére vasalt ünneplőnadrág), de a nyakkendőre még pillanatra vissza kell térnünk: akkor jó a nyakkendő hossza, ha a nadrág gombját a nyakkendő alja eltakarja. Ha rövidebb, akkor olyan, mintha rosszul kötöttük volna meg, ha hosszabb, akkor pedig furán fest. Igyekezzünk mindig megtalálni a helyes arányt!

Hölgyek! A kevesebb néha több. Ezt most nem a ruha bekerülési anyagára értettem, hanem arra, hogy előfordul az, hogy a szolid elegancia inkább célravezető. Egyébként sem divatbemutatóra készülünk, sem az Oscar-gálára, ahová fel kellene vennünk a legragyogóbb ruhánkat. Ha azt szeretnénk, menjünk bálba! (Ugyanez érvényes a fiatalemberekre is) 

És ha lehet, válasszunk az alkatunkhoz megfelelő öltözéket, hiszen ahány ember, annyi forma – de nem mindenkinek áll jól az, ami a másik emberen igen. 

Egyet viszont jegyezzünk meg: felejtsük el a divatbemutatók csontkollekcióit! Mindenki úgy tökéletes, ahogy van! Mi is úgy szeretjük! Csak az a lényeg, hogy amit viselünk, büszkén viseljük! Egyenes testtartás, húzzuk ki magunkat, hiszen ott, abban a pillanatban mi vagyunk a legszebbek! Nekünk mindenképpen, más meg ne érdekeljen!