Köszöntő

“…te jól tetted, hogy eljöttél!” (ApCsel 10,33)

A fent említett mondat egy teljesen új kezdetnek, egy új elindulásnak az elején hangzik el a Szentírásban. Péter apostol egy déli órában az ebédre várva látomást lát: egy nagy lepedő ereszkedik alá az égből, melyben mindenféle négylábú és csúszómászó állat, valamint madarak vannak. Olyan állatok, amelyek egy zsidó ember számára (mint amilyen Péter is volt) tisztátalannak számítottak, hozzájuk sem érhetett. Ennek ellenére Péter hangot hall a mennyből: „Öld és egyél!” Ő tiltakozna, hiszen fontosak számára népe vallásos hagyományai, Isten rendelése, s nem szeretne olyan dolgot enni, ami tisztátalanná teszi őt. De a hang nagyon határozott: „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!”

Mindeközben valaki más is látomást lát. Kornéliusz százados, aki nem volt zsidó, de kegyes és istenfélő ember, egy angyallal találkozik. Első rémülete után megkapja az angyali feladatot: küldessen el Péterhez, hívja magához. Istennek terve van vele. S bár Kornéliusz tudja, hogy Péter zsidó ember lévén népe vallásos előírásai miatt nem léphetne az ő házába, mégis érte küld.

Térjünk vissza Péterhez. Mit kezd a saját látomásával? Természetesen nem érti. Mint mi is sokszor egy-egy felkavaró álom után talán keressük az értelmét annak, amit álmainkban láttunk, ő is a választ keresi: mi lehet a látomás értelme? Ekkor idegenek keresik őt: Kornéliusz követei. Őt keresik. És Péternek hirtelen „összeáll a kép”. Miről is szólt a látomás? Isten megtisztítja a tisztátalant. Ehetnék abból, amiből eddig nem lehetett. S most egy tisztátalan, pogány ember hív magához. Ezt akarja az Úr! Ne mondjam őt tisztátalannak, ne tekintsek rá másként. Ő is az Isten megváltott gyermeke! Isten nem személyválogató!

S Péter elindul, felkeresi Kornéliuszt, aki így köszönti őt: „te jól tetted, hogy eljöttél!” S ezzel megindul az az áldott folyamat, melynek részeként az apostolok immár nem csak a zsidók, hanem a pogányok, azaz minden más nép tagjai közé is viszik az Evangéliumot, Krisztus szeretetének örömüzenetét. Ennek következményeként terjedhetett aztán minden nép között az Isten Igéje. Egy új kezdet, s milyen csodálatos dolog lett a vége!

Egy új kezdet, egy új kezdeményezés részesei vagyunk mi is. Hiszen lelkes tanárok és diákok egy kis csapata azt a bátor gondolatot vette az eszébe, hogy alkotnak egy nagyot, s iskolaújságot indítanak! Nagy bátorság, sok munka kell hozzá! És csillapíthatatlan lelkesedés.

Egy igazgató pedig mi mást is mondhat: hálás a szívem az alkotó kedvű, lelkes csapatért! „Jól tetted, hogy eljöttél!” – te, aki ötödikesként, vagy kilencedikesként még új vagy nálunk, s túl az angyalavatón lassan már átlátod az iskolai, kollégiumi helyzeteket. Isten hozott közöttünk! Számodra ez egy teljesen új kezdet. „Jól tetted, hogy eljöttél!” – te, aki már „régi motoros vagy”, hiszen már egy, vagy több éve vagy iskolánk polgára, s már te magad is írod az iskola történelmét! Minden nappal kezdődik valami új! „Jól tetted, hogy eljöttél!” – te, aki arra tetted fel az életedet, hogy pedagógusként a jövő nemzedékét neveld! Minden nappal újat építesz!

Isten áldja meg ezt a nemes kezdeményezést, tartsa meg a lelkesedést, s áldjon meg minden Olvasót!

Égerné Tamás Annamária – főigazgató