Hát nem szomjazol-e igazságra eme vészes napon,
Melyen száz éve, hogy aláírták Trianon
Vérrel írt paktumát, mely elszakít egymástól
Anyát, gyermeket, s unokát?

Még érződik sikolya megannyi magyarnak, kik
Árván, megcsúfolva hazátlan maradtak.

Oh, Magyarország! Te meggyötört Anya,
Te, ki visszasírod millió, elrabolt gyermeked.
A Múltat eltörölni, nem tudod. S csak nehezen
Enyhítheted érettük érzett keservedet.

Ezért kérlek, ma légy erős, Anyám!
Ha visszasírod is elveszett gyermeked, tudd,
Hogy érted fiad, s leányod áldó imát rebeg.
Ma, holnap és míg létezik emberemlékezet.

Te tudd, hogy összetartozunk, vérünk
Egy helyről ered. Szívünk együtt dobog,
Gonosz erő azt soha nem töri meg.

Magyar, légy örökké hű, s ne feledd,
Hogy száz éve, vérrel írták az ítéletet
Szeretett hazád felett!